Mint a mesékben


Mint, a mesékben

     Egyszer volt, hol nem volt… az üveghegyen is túl, éltem én, mint nagyvárosi lány.
Hoszteszként dolgoztam a suli mellett, így a rendezvények világával hamar megismerkedtem, megfordultam sok kiállításon, koncerten és kongresszuson. Végül a hosztesz kosztümöt szállodaira cserélve szemléltem tovább a rendezvényeket, beleértve az esküvőket is és szerencsésnek éreztem magam, amikor segíthettem a terítésben, dekorálásban, meg amiben éppen kellett.

     Varázslatosnak találtam az esküvők világát, a fiatal párok boldog arca és a mindig felhőtlen hangulat magával ragadott. Másra sem vágytam, csak, hogy újból és újból átéljem ezeket a pillanatokat.

     Mielőtt megfogant bennem a gondolat, hogy az esküvők mesés világában kezdjek dolgozni, elköltöztem az ország másik végére. Az új városban nem csupán a helyemet találtam meg, de az igaz szerelmet is.

     Az esküvőnk volt az első, amit én szervezhettem, de azt nem is sejtettem, hogy a tökéletes nap szervezése mennyi előkészülettel, nehézséggel, kompromisszummal és munkával jár. Menyasszony lévén, mindenből a legjobbat szerettem volna, ezért az időt és idegeket nem sajnálva jártam utána a dolgoknak. Az esküvőnk mesés volt, felejthetetlen élmény, amiről azóta is beszél a nép. Pár hónappal később nagy napunkra feltéve a pontot, világra jött csodaszép, aranyhajú lánykánk.

     Telt múlt az idő és egy nap ajtónkon kopogtattak. Legjobb barátaink jöttek és felkértek, hogy segítsen nekik megszervezni az esküvőjüket, mert a miénk annyira tetszett nekik, hogy nem akarták a véletlenre bízni a dolgokat. Az idő szűke miatt elővettem varázspálcámat, suhintottam vele egyet, kettőt, hármat és kész is volt a tökhintó, na persze képletesen értve. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptunk olyat, hogy még ma is hallani a lagzi visszhangját.

      Számomra, pedig most jött el az idő, hogy belevágjak az új nagy kalandba, az esküvőszervezésbe.

„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”
Walt Disney